Tüdőrehabilitáció

A tüdőrehabilitáció egy átfogó beavatkozási program, amely a betegek átfogó értékelésén alapul, beleértve, de nem kizárólagosan a sportedzést, oktatást és viselkedési változtatásokat, és célja a krónikus légúti betegségben szenvedő betegek fizikai és pszichés állapotának javítása.Az első lépés a beteg légzésének felmérése.

A tüdőrehabilitáció légzésmódjának elemzése

A légzésmód nem csak a légzés külső formája, hanem a belső működés valódi kifejeződése is.A légzés nem csak légzés, hanem mozgásmód is.Tanultnak és természetesnek kell lennie, se nem depresszív, se nem túl laza.

Fő légzési módok

Hasi légzés: más néven rekeszizomlégzés.A hasizmok és a rekeszizom összehúzódásával működik, és a legfontosabb ezek mozgásának összehangolása.Belégzéskor lazítsuk el a hasizmokat, a rekeszizom összehúzódik, a pozíció lefelé mozdul, a hasfal kidudorodik.Kilégzéskor a hasizmok összehúzódnak, a rekeszizom ellazul, és visszatér eredeti helyzetébe, a has besüllyed, növelve a kilégzési térfogatot.A légzőgyakorlatok során minimalizálja a bordaközi izmokat, és segítse a légzőizmokat a munkájukban, hogy ellazuljanak és pihenjenek.

Mellkasi légzés: a legtöbb ember, különösen a nők, mellkasi légzést alkalmaz.Ez a légzési mód abban nyilvánul meg, hogy a bordák fel-le mozognak, a mellkas enyhén kitágul, de a rekeszizom központi ina nem húzódik össze, és a tüdő alján lévő alveolusok közül sok nem tágít és húzódik össze, így nem tudnak megfelelően mozogni.

A központi idegrendszeri szabályozó tényezőktől függetlenül a légzési mintát befolyásoló legfontosabb tényező az izom.Intenzív terápiás betegeknél betegség vagy trauma, hosszú ideig tartó ágyhoz kötöttség vagy rossz aktivitás miatt izomereje csökken, ami dyspnoét eredményez.

A légzés főként a membránhoz kapcsolódik.Membrán nélkül nincs légzés (természetesen a bordaközi izmok, a hasizmok és a törzsizmok együtt dolgoznak, hogy segítsenek az embereknek lélegezni).Ezért a rekeszizom edzés a legfontosabb a légzés minőségének javításában.

Légzőizom-erőteszt és -értékelés a tüdőrehabilitációban

A mellkasfal és a tüdő visszahúzó ereje által okozott belégzési izomnyomás elkerülése érdekében szükséges a funkcionális maradéktérfogat mérési értékének rögzítése.Ezt a tüdőtérfogatot azonban nehéz normalizálni.A klinikai gyakorlatban a maximális belégzési nyomást és a maximális kilégzési nyomást tesztelik a légzőizmok erejének meghatározására.A maximális belégzési nyomást a maradék térfogattal, a maximális kilégzési nyomást pedig a teljes tüdőtérfogattal mértük.Legalább 5 mérést kell végezni.

A tüdőfunkció mérésének célja

① A légzőrendszer fiziológiai állapotának megértése;

② A tüdő diszfunkció mechanizmusának és típusainak tisztázása;

③ ítélje meg az elváltozások károsodásának mértékét és irányítsa a betegség rehabilitációját;

④ A gyógyszerek és egyéb kezelési módszerek hatékonyságának értékelése;

⑤ Mellkasi vagy mellkason kívüli betegségek kezelésének gyógyító hatásának értékelése;

⑥ A tüdő funkcionális tartalékának becslése, hogy referenciaként szolgáljon az orvosi kezeléshez, mint például a betegség lefolyásának dinamikus megfigyelése a műtét előtt;

⑦ A munkaintenzitás és az állóképesség értékelése.

A súlyos rehabilitációs kezelésben, különösen a légúti rehabilitációban részt vevő egészségügyi dolgozók számára szükséges a tüdőfunkció kimutatásának egyes módszereinek, paramétereinek, élettani jelentőségének ismerete.A cél a beteg állapotának helyes és időben történő azonosítása és a megfelelő kezelés megtétele a beteg életének vészhelyzetben történő megmentése érdekében.

Csak a bejutó gáz „mennyiségének” és a szövetekbe belépő és kilépő gáz „mennyiségének” mechanizmusának, valamint a különböző kimutatási paraméterek jelentésének megértése után tudunk célzott légzési rehabilitációt végezni a kritikus betegek számára, annak biztosítása mellett. biztonság.